Mért jó a légtömörség?

A WTCB szerint a légtömörség, a szigetelés és a szellőzés elválaszthatatlan hármas. Az energiahatékony, valamint a kényelmes és egészséges beltéri klímájú épület a következő elemek kombinációjával érhető el:

• Vastag és hatékony hőszigetelés,
• Légtömör külső épülethéjazat,
• Ellenőrzött (és rendszeresen karbantartott) higiénikus szellőzés.

A lakás fűtése teszi ki még mindig az egyik legnagyobb energiafogyasztást. A kellően vastag és jó teljesítményű (hő)szigetelés csökkenti a hőhidak kialakulását és bent tartja a hőt, emiatt a háznak kevesebb fűtésre lesz szüksége, ami az energiafogyasztás és a költségek csökkenéséhez vezet. De vigyázat, ha egy jól szigetelt épület burkolata nem légtömör, akkor is előfordulnak légszivárgások, amelyek hő- és energiaveszteséggel járnak, és így a szigetelés elveszíti a hatékonyságát. Ez akár a páralecsapódás problémáját is előidézheti. A szigetelőréteg optimális teljesítményéhez tehát elengedhetetlen a légtömör külső épülethéjazat. A hőszigetelés a hőszigetelő tulajdonságai mellett az akusztikai, tűzvédelmi stb. jellemzők javítására is felhasználható.

Egy egészséges beltéri klímájú otthon ellenőrzött szellőzést igényel. Az energiahatékony otthont tehát a légtömör és jól szigetelt külső épülethéjazat mellett szellőzőrendszerrel is fel kell szerelni. A szellőzés lehetővé teszi a friss levegő beáramlását és az egészségtelen, nedves levegő eltávozását. Az ellenőrzött szellőzés egészséges beltéri klímát eredményez, és minimálisra csökkenti a nedvesség okozta problémák kockázatát. Ha az épület külső térelhatárolása nem légtömör, akkor légszivárgások jönnek létre, ami ellenőrizetlen szellőzést eredményez. Ez az energiafogyasztás növekedéséhez, rosszabb levegőminőséghez és a páralecsapódás problémájához vezet. Ezért a jó levegőminőség és az optimális beltéri klíma biztosításához az ellenőrzött szellőzés, a légtömörség és a hőszigetelés kombinációja szükséges.

4 különböző típusú szellőzőrendszer:

• „A” Típus: Természetes szellőzés
• „B” Típus: Gépi frisslevegő ellátás és természetes elhasznált levegő kifúvás
• „C” Típus: Gépi elhasznált levegő kifúvás és természetes frisslevegő ellátás
• „D” Típus: Mechanikus frisslevegő ellátás és elhasznált levegő kifúvás

A „D” típusú, ellenőrzött mechanikus szellőztető rendszer a lakóépületekben egyre inkább szabványossá válik. Ez a legjobb és leginkább energiatakarékos szellőzőrendszer, melyhez gyakran társul a távozó levegő hővisszanyerése is. A „D” típusú szellőzőrendszert egyensúlyi szellőzésnek is nevezik, mivel csökkenti az energiaveszteségeket, és biztosítja a levegő be- és kitáplálásának egyensúlyát. A friss levegő a befúvókon keresztül jut be, és folyamatosan szűrik, míg a szennyezett levegő egy ventilátoron keresztül áramlik ki. A megfelelően telepített és szabályozott szellőző rendszer optimális beltéri levegőminőséget biztosít a ház minden helyiségében, anélkül, hogy az energiafogyasztás nagymértékben megnövekedne (rendszeres karbantartás esetén). A második legjobb szellőztető rendszer a „C” típusú. A „C” típusú rendszer azonban nem olyan hatékony, mint a „D” típusú, és több karbantartást is igényel. Mivel a ventilátor folyamatosan nyitva van, por és baktériumok (valamint zajszennyezés) juthatnak be. További hátránya, hogy a levegőellátás kisebb mértékben szabályozható, amit az ablakok fölött elhelyezett szellőzőrács tesz lehetővé, és a külső szélnyomástól függ. Szeles napokon ezen a rácson keresztül rengeteg friss levegő áramolhat be a házba, ami huzatként érzékelhető.

Az „A” és „B” típusú szellőzőrendszereket már nem használják új épületek esetében, mivel megbízhatatlanok és nem biztosítják az optimális levegőminőséget. Az ablakok és ajtók mentén történő rövid távú és rendszertelen szellőztetés („A” típus) már nemkívánatos, energiaveszteséget okoz, valamint szűretlen és egészségtelen levegőt enged be. A „B” típus ráadásul folyamatos túlnyomást eredményez, és nem ad bizonyosságot a szennyezett levegő hatékony elvezetéséről.